Nem csoda, hogy megcsalnak, ha ilyen igénytelen vagy!

Többször hallottam a fenti mondatokat, sok, különféle ember szájából. Az utóbbi időben egyre több házasság esik szét a szemem láttára. Nagyon sok lány is vált anyává – a barátnőimet beleértve az elmúlt 10 évben. Külső szemlélőként mindig nagyon határozottan meg tudtam állapítani, hogy ki, hol hibázta el a kapcsolatát… de tényleg ilyen egyértelmű lenne?

Anyukám mindig figyelt arra, és tőlünk is megkövetelte, hogy nőként éljük a mindennapjainak – és itt a nagybetűs NŐ-re gondolok. Megfelelő, kifogástalan megjelenés az élet minden pillanatában. Három gyermeket nevelt, háztartást vezetett – soha nem volt bejárónőnk- és ő mindig nett, és csinos volt. Nem volt otthon tréning, szakadt, kinyúlt pulcsi, mamuszka.

Húgommal sokszor lázadtunk, én Martens bakancsot viseltem a kamasz éveim alatt rocker kendővel az alkaromon, mert az menő. Soha nem viseltem szoknyát, csak az egyenruhát, ami kötelező volt.

Aztán felnőttem, és egyre kritikusabban néztem nőtársaimra, akik a szülések után „elhagyják” magukat. Tréningbe mennek az oviba a gyerekkel, nem érdekli őket, ha zsíros a hajuk. Könnyedén rájuk fogtam, hogy igénytelenek.

Aztán sokan azt mondták, majd meglátod milyen nehéz, ha szülsz. Az utána következő hónapok, évek. A hasfájós éjszakák, a fogzás időszaka…majd megtudod.

És aztán megtudtam. De mit is? Szültem három gyereket, gyors egymásutánban. Évekig nem aludtam – néha még most is pár óra az átlagom-, nagyon korán visszatértem a munka világába, mert szeretem a szakmámat.

És mégis mindig tudtam hajat mosni, egy kis sminket magamra kenni, nem kinyúlt pólóba az utcára lépni. És igen, sokszor ezek megerőltető, és embert próbáló körülmények között történtek meg. A három gyerek öltöztetése közben, tótágast állva. Mielőtt bárki megkövez, nem, nem azért írtam mindezeket le, mert ítélkezem. Mert lenézem azokat, akik így érzik jól magukat. Csak, a gyakorlatát átélve mintegy érdekességként. Ettől függetlenül járhat bárki melegítő nadrágba és kinyúlt pólóba – ezekben is nagyon jól tudnak nők kinézni, tanúsítom, na, én sajnos ezt nem mondhattam el soha magamról.

Az anyaság csodálatos dolog. Én azt is szeretem, ha nő vagyok. És, hogy ezt a talán közhelyes, de tartalmilag teljesen kerek gondolatmenetet tovább folytassam: természetesen ahhoz, hogy nő legyek, egy igazi férfira is szükség van. Aki - mily szerencsés vagyok - a gyermekeim apja is. Mert igen, kedves férfiak, ahhoz, hogy nők lehessünk, Rátok is szükségünk van!

 

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

Tippek szorongó gyerekek szüleinek

Gyereket nevelni ebben a kaotikus világban nem könnyű feladat, és még a legkiegyensúlyozottabb szülők is frusztrálttá válhatnak, amikor a kor újabb és újabb kihívásaival szembesülnek. S hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, a gyerekek maguk is gyakran értékelik alul magukat, kételyekkel küszködnek, aggódnak, vagy egyenesen erőteljes szorongást élnek át nehéz helyzetekben. 

Gyereket nevelni ebben a kaotikus világban nem könnyű feladat, és még a legkiegyensúlyozottabb szülők is frusztrálttá válhatnak, amikor a kor újabb és újabb kihívásaival szembesülnek. S hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, a gyerekek maguk is gyakran értékelik alul magukat, kételyekkel küszködnek, aggódnak, vagy egyenesen erőteljes szorongást élnek át nehéz helyzetekben. 

Néha a szülők szemében jelentéktelennek tűnő dolgok indítják be a szorongást a gyermeknél, ami negatív következményekkel jár életük különböző aspektusait illetően (iskolai teljesítmény romlása, magatartás-,  beilleszkedési és evészavarok, álmatlanság, stb.)

Ezeket a helyzeteket sokféleképpen lehet kezelni, és attól függően, hogy mit csinálunk szülőként, a gyermek vagy elkezdi jobban érezni magát, vagy még jobban fog szorongani. Az alábbi tanácsok az oldás, a megnyugtatás, az egyensúly felé terelgethetik a gyermeket.

Éreztessük vele, hogy biztonságban van ahelyett, hogy azt mondanánk neki, hogy „minden rendben”!

Ha azt mondjuk valakinek, hogy minden rendben és minden szépen elrendeződik, az sokszor még erőteljesebb szorongást vált ki az illetőből, ráadásul úgy érezheti, hogy nem vesszük komolyan a problémáját. Jobb, ha szavak helyett tetteinkkel segítünk. Ha tudjuk a gyermek szorongásának okát, tegyünk konkrét lépéseket a helyzet megoldása érdekében. Ha pl. a gyermekünket valamelyik iskolatársa zaklatja online, adhatunk neki tanácsoat arról, hogyan kell megőriznie a határt magánélete és környezete között, mit tehet, mit mondhat, kihez fordulhat még rajtunk kívül, stb.

Próbáljuk átérezni a gyermek helyzetét és megérteni, mi okozza pontosan a szorongást!

Nem mindig könnyű megérteni, miért talál egy másik ember valamit idegesítőnek, vagy félelmetesnek, amit mi esetleg könnyen megoldható helyzetnek értékelünk. Az olyan mondatok azonban, mint a „Nem értem, miért akadsz ki ezen ennyire”, nem segítenek. Képzeljünk el saját életünkből egy nagyon stresszes pillanatot: ezt érzi most gyermekünk is! Csak empátiával és türelemmel érthetjük meg, mennyire fél, és azt is fontos tudatni vele, hogy tökéleten normális, ha időről időre így érez bizonyos dolgok miatt.

Magyarázzuk el, mi a szorongás és mitől keletkezik!

A gyerekek rendkívül nyitottak a logikus, racionális alapokon nyugvó magyarázatokra, és szeretik megtudni, hogy működnek a dolgok.

Tudassuk a gyerekünkkel, hogy mindig számíthat ránk, ha segítségre van szüksége!

A szorongás nem múlik el attól, hogy párszor beszélgettetek róla. Időnként – főleg stresszes helyzetekben – újra megjelenik. Ezért fontos a bizalom megteremtése. A gyerekünknek tudnia kell, hogy bármiről beszélhet velünk anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy nem vesszük komolyan a problémáját, hogy dühösek leszünk, vagy hogy nem tudjuk, hogyan segíthetünk neki.

Időnként vigyük el a gyermeket a komfortzónájából!

Ha csak akkor foglalkozunk a gyermek szorongásával, netán pánikrohamaival, amikor azok épp nyilvánvalóak, akkor csak a pillanatnyi helyzeten segítünk, és nem törődünk a tünetek hátterében lappangó okokkal. Ha valaki szorong, akkor állandóan félelemben és szomorúságban él, és bizonyos szavak, emlékek, események újra és újra felerősítik félelmeit - tudatja a lifehack.org. Ezek a triggerek azok, amiről tudnunk kell szülőként. Általában kapcsolatosak az elbukástól, a kigúnyolástól, az ismeretlentől, a változástól való félelemmel.

Ahogy a gyermek újra és újra szembesül a félelmeivel, és megtanul működni számára kényelmetlen helyzetekben is, a félelmei csökkenni kezdenek. Ha időről időre kiemeljük a gyermeket a komfortzónájából, és olyan helyzetekbe hozzuk őt, amelyekben ki tud alakítani minél több megküzdési stratégiát, ami segíti a későbbiekben őt abban, hogy stresszes helyzetben is tudjon működni. Ezáltal szép lassan önbizalmat szerez, szorongása pedig csökkenni fog.

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

Új abortuszpárti taktika: démonizáljuk az örökbeadást

Andrea Grimes, egy abortuszpárti blog szerzője megpróbált megakadályozni egy texasi törvényjavaslatot, ami előírna egy három órás örökbeadási tanácsadást minden abortusz előtt. A további terv? Aláaknázni az életvédők által kínált megoldást azáltal, hogy az örökbefogadási rendszert egy korrupt, nőellenes, pénzorientált kartellnek állítják be.

De ahhoz, hogy a tények és alapvető emberi érzések ellen irányuló gyalázkodást elkezdhesse, Grimes-nek fel kellett állítania néhány igencsak hibás érvet, többek között:

  • Az örökbefogadás nem az abortusz alternatívája, hanem a gyereknevelésé
  • Az örökbefogadás becsapja az anyát és a gyermeket is

Az első állítás hihetetlenül erőltetett. Szerinte „a terhes emberek [sic!] vagy halál-, vagy életpártiak és ha ez utóbbiak, akkor választanak az adoptáció és a gyereknevelés között. Viszont akik nem kívánt terhességgel küzdenek, sokszor nem olyan állhatatosak és engedik, hogy megváltoztassák a véleményüket”. Mindazonáltal Grimes nem ad meg semmiféle forrást a “kutatásokhoz” amik bizonyítják, hogy az örökbeadó nők soha nem gondoltak az abortuszra lehetséges opcióként.

Ezek után kijelenti, hogy a műtét előtti adoptációs tanácsadás leginkább arra van, hogy “visszafogja és akár meg is szégyenítse a terhes embereket, akik már így is időszűkében vannak”. Épp ellenkezőleg, a legtöbb nem kívánt terhességgel rendelkező nő számára sokat jelentene, ha hozzájuthatnának pontos információkhoz a támogatási rendszert, terhesgondozást és örökbeadási lehetőségeket illetően.

Grimes ezután kijelenti, hogy az adoptáció mind a szülők, mind az örökbeadott gyermek számára “komplikált és összezavarodó érzéseket eredményez […] nem pedig a kedvesség, hősiesség és bátorság boldog felfedezését”. Erre nemigen lehet mit mondani.

Rosszindulatúan beszél arról, hogyan próbálják az örökbefogadást segítők elnyomni, vagy letagadni ezeket a teljesen normális érzelmi hatásokat. És miért tennének ilyen? Hát persze, hogy profit céljából és/vagy vallási ideológiáktól hajtva.

Az érvelés hamis és tisztességtelen, de nem meglepő, tekintve Grimes “reproduktív jogokért” kiálló célközönségét, melynek támogatói minden kérdést a partiarchátus, kapitalizmus és keresztény fanatizmus elleni harcnak állítanak be.

Grimes akciójának középpontjában ez az önigazoló nyilatkozat áll:

Az úgynevezett abortuszipar ellen irányuló gyanúsítások a szabad választást és reprodukciós jogokat ellenzők részéről – legfőképp az, hogy az erőszakos abortuszpártiak csak abban érdekeltek, hogy fenntartsák a keresletet a szolgáltatásaik iránt kihasználva egy becsapott, ostoba vevőkört – pontosan illenek a kontrollálatlan hazai és nemzetközi örökbefogadási iparra.

Amíg az önfenntartó, erőszakos jelzők valóságosak az abortusz esetében, ha az adoptációról van szó, csupán gyanúsítás marad, bármiféle konkrét eset nélkül. A Lifesitenews beszámolója szerint a taktika nyilvánvaló: megtámadni az életvédőket azáltal, hogy a démonizált örökbefogadást intéző ügynökségeket kapcsolják a nevükhöz.

Soha ne felejtsük el, hogy az örökbeadás nem egy “politikai eszköz” az életvédők kezében. Sokszor ez az egyetlen kiút egy gyermek számára, aki nem születhet szerető, őt megbecsülő családba, hogy megmeneküljön az abortusztól.

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább
123
»

családháló blog

blogavatar

Ha családos vagy, esetleg családban képzeled majd el az életedet, akkor olvass minket! Nem a legkönnyebb dolog a szülőség, de az biztos, hogy az egyik legjobb és legizgalmasabb gyerekeket vállalni és felnevelni!

Utolsó kommentek