Várandósság és szülés az ókori Rómában

Az ókori római anyák mindent megtettek, hogy gyermekük túlélje a szülést, ami akkoriban kimondottan sok veszéllyel járt, hiszen nagyon magas volt a csecsemőhalálozás aránya, ahogy azoké a nőké is, akik szülés közben vagy után vesztették életüket.

 

Akkoriban a 15-29 éves lányok és nők körében a vezető halálok a szülés volt. Egy korabeli írásos emlék így ír egy szerencsétlenül járt nőről, Rusticeia Matronáról: „A halál isteneinek szentelve. Rusticeia Matrona 25 évet élet A halál oka gyermekszülés és szerencsétlen sors.”

Ennek fényében érthető, mennyire féltek az anyák a szüléstől. Éppen ezért minden óvintézkedést megtettek, hogy szülésüket mind ők, mind gyermekeik túléljék.

A szülés istenei

A rómaiak számos istenhez fordulhattak gyermekvárás és gyermekszülés terén, de a legnépszerűbbek mégis Lucina, Diespiter és Postverta voltak. A központi szerepet Lucina töltötte be, aki a gyermekeket világra segítette.

A nők Lucindához fohászkodtak, hogy szülésük könnyű legyen, de sok babona is övezte a szüléseket: nem volt szabad például csomónak lenni a vajúdó nő és a szülésben segédkezők, vagy a helyiségben jelenlévők ruháján, sőt, a hajuk sem lehetett felkötve, befonva, mivel úgy vélték, mindez elakadást okozhat a szülésben. Még egy keresztbe tett láb is végzetes lehetett!

Bábaválasztás

A szüléseknél természetesen bábák segítették a vajúdó nőt. Soranus szerint az ideális bába józan és diszkrét volt, segítségnyújtását pedig szakmai büszkesége motiválta, nem pedig a remélt fizetség. Soranus fontosnak tartotta azt is, hogy a bába ne legyen túl babonás, s ne hagyjon mindent az istenekre és istennőkre. A higiénia is alapvető követelmény volt, sőt, a rövidre vágott köröm is, amely nyilvánvalóan kisebb fájdalmat okozott a vizsgálatok során, mint a hosszú.

Szülés római módra

Soranus három bába jelenlétét javasolja a szülésnél. A „szülőszoba” felszerelésének az alábbiakat kellett tartalmaznia: „olaj az injekciókhoz és a tisztításhoz, forró víz, szivacsok a lemosáshoz, gyapjú a vajúdó nő betakargatásához, kötések, tiszta vásznak a babának, párna, amire a babát helyezik, amíg az anya megszüli a méhlepényt.” Fontos szerepet játszottak a különböző gyógynövények is.

A szülőszobába két plusz ágyat is elhelyeztek. Ezek közül az egyik, egy igen kemény heverő arra szolgált, hogy a vajúdó nő itt pihenjen két összehúzódás között. A másikra, amire csupa puha ágyneművel ágyaztak meg a szülés után heveredhetett a kismama, hogy kipihenje a fáradalmakat. Maga a szülés egy szülőszékben történt, amelyhez egy rúd volt erősítve, amelybe a vajúdó nő belekapaszkodhatott. A szék alul lyukas volt, hogy a baba akadálytalanul kibújhasson.

A szülés alatt a vezető bába leguggolt az anyával szemben, hogy figyelemmel kísérje a szülést, míg két asszisztense az anya mögött állt, masszírozta a derekát és hátát, ezzel segítve a baba útját lefelé.

Szülés után

A babákon szülés után éppen ugyanazt nézték, mint amit ma: hogy egészséges-e a tüdeje, felsír-e, és hogy megvan-e mindene. Ám míg a mai babákat lefürdetik születésük után, addig az ókori Rómában sóval és mézzel tisztították meg az újszülötteket, a szemükbe pedig olivaolajat cseppentettek, hogy erősítsék látásukat.

Noha az orvosok tudása igen korlátozott volt, azt pontosan tudták, hogy a placenta eltávolítása az anya testéből rendkívül fontos. Ha a méhlepény nem született meg magától, a bába feladata volt azt kézzel eltávolítani. (via)

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el hozzánk a családháló.hu-ra is!

3 Tovább

Ezeket SOHA ne kérdezd meg egy adoptáló szülőtől!

A férjem és én két kisfiút fogadtunk örökbe a 40-es éveink végén. A döntés, hogy így bővítjük a családunkat, a lehető legjobb volt, amit csak hozhattunk. Ennek ellenére az örökbefogadás nehéz dolog Persze az is, ha az ember simán „csak szülő”, ám itt van egy plusz csavar a történetben a biológiai szülővel kapcsolatos trauma. A fekete foltok a gyerekek születését illetően. A nehéz, gyakran fájdalmas kérdések, amiket a gyerekek előbb-utóbb feltesznek. És mások elutasító viselkedése.. na és azok a szörnyű kérdések, amiket felnőttek tesznek fel…

Következzen egy válogatás a leggyakoribb és legtapintatlanabb kérdésekből.

„Mennyibe kerültek?”

Persze, tudom én, hogy aki ezt kérdezi, az arra gondolt, hogy mennyit kellett fizetni az adoptálásért. Ettől függetlenül nem értem, mi szükség van erre a kérdésre… vagy ennyire nem jut eszükbe az embereknek semmi más a témával kapcsolatban?

„Tudják, hogy örökbe fogadtátok őket?”

Az én fiaim Kínában születtek, ami elég egyértelműen látszik az arcukon.  A férjem és én nem Ázsiából származunk, szóval egy ilyen kérdés után semmi mást nem tudunk tenni, csak állunk és nézünk magunk elé. Ráadásul ma már rendkívül ritka, hogy egy adoptáló pár ne mondja el a gyerekeknek, hogy örökbefogadták őket. Ennek ellenére felteszik a kérdést – idegenek, nyilvános helyen, a gyerekeim előtt. Nem értem…

„Mi történt az igazi szüleikkel?”

Most komolyan? A múlt héten az igazi hatévesem bejött az igazi hálószobánkba reggel négykor, mert rosszat álmodott. Emiatt begörcsölt reggel, amikor indulni kellett volna és igaziból hisztizett egy nagyot.

Tudom, hogy ilyenkor a kérdező a biológiai szülőkre gondol, de az „igazi” kifejezés annyira bántó ebben az esetben! Minden egyes örökbefogadás egy hatalmas veszteséggel kezdődik, illetve a biológiai anya fájdalmas döntésével - írja a Babble. Sajnos a legtöbb ember nem gondol bele, mi is az igazi oka annak, hogy olyan sok gyereket lehet örökbe fogadni…

„Vissza lehet adni őket?”

Őőő…nem! A gyerekek nem a megunt kiskutya kategóriába tartoznak, akik a szőnyegre pisiltek, ezért visszaviszem őket a menhelyre! Ha bárki úgy érzi, hogy fel kell tenni ezt a kérdést, előtte álljon meg egy pillanatra és kérdezze meg saját magától, miért ejtené ki ezt a mondatot a száján?

„Azért még lesz saját gyereketek is?”

Először is menjünk vissza az igazi gyerek / igazi szülő témakörig. Az igazi gyerekem a saját gyerekem. Teljesen függetlenül attól, hogy közös a DNS-ünk vagy sem! A két fiunk 100 százalékig a saját, igazi gyerekünk. És minél idősebbek, annál nagyobb kárt okoz ez a kérdés, hiszen a gyerekeim számára mi pont annyira vagyunk az övék, mint ahogy ők a mieink. Egy ilyen kérdéssel az alaphitüket ingathatjuk meg.

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el hozzánk a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

Túlhordod a babád? Semmi gond! Térj be hozzánk egy salátára!

Kaliforniában “Kismama saláta” néven olyan ételt árulnak egy kávézóban, ami garantáltan elindítja a szülést. Az elmúlt években számtalan, 40-dik hetét betöltött kismama szült az elfogyasztását követő órákban. Zseniális!

Egy laborban kikísérletezett salátáról van szó. A csak természetes anyagokat tartalmazó ételt a tulajdonos szabadalmaztatta, miután lánya túlhordta a babáját.

A saláta elfogyasztása után 100 százalékban garantálják, hogy még aznap elindulnak a fájások. Mióta az étlap tartalmazza a fogást, számtalan szülni vágyó kismama látogatja az éttermet a today.com beszámolója szerint. Igen nagy sikerrel.

A tulajdonos az elmúlt húsz évben Amerika szerte nyitott éttermeket, amelyekben kapható a csodasaláta. A hozzávalókat azonban szigorúan családi titokként kezelik.

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

Nem csoda, hogy megcsalnak, ha ilyen igénytelen vagy!

Többször hallottam a fenti mondatokat, sok, különféle ember szájából. Az utóbbi időben egyre több házasság esik szét a szemem láttára. Nagyon sok lány is vált anyává – a barátnőimet beleértve az elmúlt 10 évben. Külső szemlélőként mindig nagyon határozottan meg tudtam állapítani, hogy ki, hol hibázta el a kapcsolatát… de tényleg ilyen egyértelmű lenne?

Anyukám mindig figyelt arra, és tőlünk is megkövetelte, hogy nőként éljük a mindennapjainak – és itt a nagybetűs NŐ-re gondolok. Megfelelő, kifogástalan megjelenés az élet minden pillanatában. Három gyermeket nevelt, háztartást vezetett – soha nem volt bejárónőnk- és ő mindig nett, és csinos volt. Nem volt otthon tréning, szakadt, kinyúlt pulcsi, mamuszka.

Húgommal sokszor lázadtunk, én Martens bakancsot viseltem a kamasz éveim alatt rocker kendővel az alkaromon, mert az menő. Soha nem viseltem szoknyát, csak az egyenruhát, ami kötelező volt.

Aztán felnőttem, és egyre kritikusabban néztem nőtársaimra, akik a szülések után „elhagyják” magukat. Tréningbe mennek az oviba a gyerekkel, nem érdekli őket, ha zsíros a hajuk. Könnyedén rájuk fogtam, hogy igénytelenek.

Aztán sokan azt mondták, majd meglátod milyen nehéz, ha szülsz. Az utána következő hónapok, évek. A hasfájós éjszakák, a fogzás időszaka…majd megtudod.

És aztán megtudtam. De mit is? Szültem három gyereket, gyors egymásutánban. Évekig nem aludtam – néha még most is pár óra az átlagom-, nagyon korán visszatértem a munka világába, mert szeretem a szakmámat.

És mégis mindig tudtam hajat mosni, egy kis sminket magamra kenni, nem kinyúlt pólóba az utcára lépni. És igen, sokszor ezek megerőltető, és embert próbáló körülmények között történtek meg. A három gyerek öltöztetése közben, tótágast állva. Mielőtt bárki megkövez, nem, nem azért írtam mindezeket le, mert ítélkezem. Mert lenézem azokat, akik így érzik jól magukat. Csak, a gyakorlatát átélve mintegy érdekességként. Ettől függetlenül járhat bárki melegítő nadrágba és kinyúlt pólóba – ezekben is nagyon jól tudnak nők kinézni, tanúsítom, na, én sajnos ezt nem mondhattam el soha magamról.

Az anyaság csodálatos dolog. Én azt is szeretem, ha nő vagyok. És, hogy ezt a talán közhelyes, de tartalmilag teljesen kerek gondolatmenetet tovább folytassam: természetesen ahhoz, hogy nő legyek, egy igazi férfira is szükség van. Aki - mily szerencsés vagyok - a gyermekeim apja is. Mert igen, kedves férfiak, ahhoz, hogy nők lehessünk, Rátok is szükségünk van!

 

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

Tippek szorongó gyerekek szüleinek

Gyereket nevelni ebben a kaotikus világban nem könnyű feladat, és még a legkiegyensúlyozottabb szülők is frusztrálttá válhatnak, amikor a kor újabb és újabb kihívásaival szembesülnek. S hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, a gyerekek maguk is gyakran értékelik alul magukat, kételyekkel küszködnek, aggódnak, vagy egyenesen erőteljes szorongást élnek át nehéz helyzetekben. 

Gyereket nevelni ebben a kaotikus világban nem könnyű feladat, és még a legkiegyensúlyozottabb szülők is frusztrálttá válhatnak, amikor a kor újabb és újabb kihívásaival szembesülnek. S hogy a dolgok még bonyolultabbak legyenek, a gyerekek maguk is gyakran értékelik alul magukat, kételyekkel küszködnek, aggódnak, vagy egyenesen erőteljes szorongást élnek át nehéz helyzetekben. 

Néha a szülők szemében jelentéktelennek tűnő dolgok indítják be a szorongást a gyermeknél, ami negatív következményekkel jár életük különböző aspektusait illetően (iskolai teljesítmény romlása, magatartás-,  beilleszkedési és evészavarok, álmatlanság, stb.)

Ezeket a helyzeteket sokféleképpen lehet kezelni, és attól függően, hogy mit csinálunk szülőként, a gyermek vagy elkezdi jobban érezni magát, vagy még jobban fog szorongani. Az alábbi tanácsok az oldás, a megnyugtatás, az egyensúly felé terelgethetik a gyermeket.

Éreztessük vele, hogy biztonságban van ahelyett, hogy azt mondanánk neki, hogy „minden rendben”!

Ha azt mondjuk valakinek, hogy minden rendben és minden szépen elrendeződik, az sokszor még erőteljesebb szorongást vált ki az illetőből, ráadásul úgy érezheti, hogy nem vesszük komolyan a problémáját. Jobb, ha szavak helyett tetteinkkel segítünk. Ha tudjuk a gyermek szorongásának okát, tegyünk konkrét lépéseket a helyzet megoldása érdekében. Ha pl. a gyermekünket valamelyik iskolatársa zaklatja online, adhatunk neki tanácsoat arról, hogyan kell megőriznie a határt magánélete és környezete között, mit tehet, mit mondhat, kihez fordulhat még rajtunk kívül, stb.

Próbáljuk átérezni a gyermek helyzetét és megérteni, mi okozza pontosan a szorongást!

Nem mindig könnyű megérteni, miért talál egy másik ember valamit idegesítőnek, vagy félelmetesnek, amit mi esetleg könnyen megoldható helyzetnek értékelünk. Az olyan mondatok azonban, mint a „Nem értem, miért akadsz ki ezen ennyire”, nem segítenek. Képzeljünk el saját életünkből egy nagyon stresszes pillanatot: ezt érzi most gyermekünk is! Csak empátiával és türelemmel érthetjük meg, mennyire fél, és azt is fontos tudatni vele, hogy tökéleten normális, ha időről időre így érez bizonyos dolgok miatt.

Magyarázzuk el, mi a szorongás és mitől keletkezik!

A gyerekek rendkívül nyitottak a logikus, racionális alapokon nyugvó magyarázatokra, és szeretik megtudni, hogy működnek a dolgok.

Tudassuk a gyerekünkkel, hogy mindig számíthat ránk, ha segítségre van szüksége!

A szorongás nem múlik el attól, hogy párszor beszélgettetek róla. Időnként – főleg stresszes helyzetekben – újra megjelenik. Ezért fontos a bizalom megteremtése. A gyerekünknek tudnia kell, hogy bármiről beszélhet velünk anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy nem vesszük komolyan a problémáját, hogy dühösek leszünk, vagy hogy nem tudjuk, hogyan segíthetünk neki.

Időnként vigyük el a gyermeket a komfortzónájából!

Ha csak akkor foglalkozunk a gyermek szorongásával, netán pánikrohamaival, amikor azok épp nyilvánvalóak, akkor csak a pillanatnyi helyzeten segítünk, és nem törődünk a tünetek hátterében lappangó okokkal. Ha valaki szorong, akkor állandóan félelemben és szomorúságban él, és bizonyos szavak, emlékek, események újra és újra felerősítik félelmeit - tudatja a lifehack.org. Ezek a triggerek azok, amiről tudnunk kell szülőként. Általában kapcsolatosak az elbukástól, a kigúnyolástól, az ismeretlentől, a változástól való félelemmel.

Ahogy a gyermek újra és újra szembesül a félelmeivel, és megtanul működni számára kényelmetlen helyzetekben is, a félelmei csökkenni kezdenek. Ha időről időre kiemeljük a gyermeket a komfortzónájából, és olyan helyzetekbe hozzuk őt, amelyekben ki tud alakítani minél több megküzdési stratégiát, ami segíti a későbbiekben őt abban, hogy stresszes helyzetben is tudjon működni. Ezáltal szép lassan önbizalmat szerez, szorongása pedig csökkenni fog.

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!

0 Tovább

családháló blog

blogavatar

Ha családos vagy, esetleg családban képzeled majd el az életedet, akkor olvass minket! Nem a legkönnyebb dolog a szülőség, de az biztos, hogy az egyik legjobb és legizgalmasabb gyerekeket vállalni és felnevelni!

Utolsó kommentek