Többször hallottam a fenti mondatokat, sok, különféle ember szájából. Az utóbbi időben egyre több házasság esik szét a szemem láttára. Nagyon sok lány is vált anyává – a barátnőimet beleértve az elmúlt 10 évben. Külső szemlélőként mindig nagyon határozottan meg tudtam állapítani, hogy ki, hol hibázta el a kapcsolatát… de tényleg ilyen egyértelmű lenne?

Anyukám mindig figyelt arra, és tőlünk is megkövetelte, hogy nőként éljük a mindennapjainak – és itt a nagybetűs NŐ-re gondolok. Megfelelő, kifogástalan megjelenés az élet minden pillanatában. Három gyermeket nevelt, háztartást vezetett – soha nem volt bejárónőnk- és ő mindig nett, és csinos volt. Nem volt otthon tréning, szakadt, kinyúlt pulcsi, mamuszka.

Húgommal sokszor lázadtunk, én Martens bakancsot viseltem a kamasz éveim alatt rocker kendővel az alkaromon, mert az menő. Soha nem viseltem szoknyát, csak az egyenruhát, ami kötelező volt.

Aztán felnőttem, és egyre kritikusabban néztem nőtársaimra, akik a szülések után „elhagyják” magukat. Tréningbe mennek az oviba a gyerekkel, nem érdekli őket, ha zsíros a hajuk. Könnyedén rájuk fogtam, hogy igénytelenek.

Aztán sokan azt mondták, majd meglátod milyen nehéz, ha szülsz. Az utána következő hónapok, évek. A hasfájós éjszakák, a fogzás időszaka…majd megtudod.

És aztán megtudtam. De mit is? Szültem három gyereket, gyors egymásutánban. Évekig nem aludtam – néha még most is pár óra az átlagom-, nagyon korán visszatértem a munka világába, mert szeretem a szakmámat.

És mégis mindig tudtam hajat mosni, egy kis sminket magamra kenni, nem kinyúlt pólóba az utcára lépni. És igen, sokszor ezek megerőltető, és embert próbáló körülmények között történtek meg. A három gyerek öltöztetése közben, tótágast állva. Mielőtt bárki megkövez, nem, nem azért írtam mindezeket le, mert ítélkezem. Mert lenézem azokat, akik így érzik jól magukat. Csak, a gyakorlatát átélve mintegy érdekességként. Ettől függetlenül járhat bárki melegítő nadrágba és kinyúlt pólóba – ezekben is nagyon jól tudnak nők kinézni, tanúsítom, na, én sajnos ezt nem mondhattam el soha magamról.

Az anyaság csodálatos dolog. Én azt is szeretem, ha nő vagyok. És, hogy ezt a talán közhelyes, de tartalmilag teljesen kerek gondolatmenetet tovább folytassam: természetesen ahhoz, hogy nő legyek, egy igazi férfira is szükség van. Aki - mily szerencsés vagyok - a gyermekeim apja is. Mert igen, kedves férfiak, ahhoz, hogy nők lehessünk, Rátok is szükségünk van!

 

MÉG TÖBB HASONLÓ CIKKET OLVASNÁL? Látogass el a családháló.hu-ra is!